Csemõ Község Önkormányzata testvértelepülési kapcsolatot tart fenn HOMORÓDSZENTMÁRTON településsel.  

Homoródszentmárton (románul Martiniº, németül Sankt Marten): községközpont Erdélyben, Hargita megyében, a mai Romániában. Bágy, Gyepes, Homoródremete, Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Kénos, Lókod, Recsenyéd és Városfalva tartozik hozzá. A község lakossága magyar, több mint fele unitárius vallású, a többi református, katolikus és baptista vallású. A lakosság gazdálkodással, földmûveléssel foglalkozik. 

Fekvése  

Az északi szélesség 46° 14' és Greenwichtõl keletre 25° 23' 6" alatt a Nagy-Homoród folyó és a Gyepes, valamint a Kénos patakok völgyének torkolatánál fekszik. A Nagy-Homoród kiszélesedõ lapályán, a Gyepes és a Lókod patakok találkozásánál települt. A községközpont Székelyudvarhelytõl 18, Oklándtól 13 km-re fekszik, a 131-es megyei út mentén. A központból a 131A jelzésû megyei út ágazik el Abásfalva felé.

Története  

A község területén valószínûleg már a történelem elõtti korban laktak emberek, amit igazolni látszik a község határában évtizedekkel ezelõtt talált neolitikus kõbalta és egy urna. Azt, hogy a római uralom idején is lakott terület volt, bizonyítják a földbõl elõkerült római pénzek, valamint a falu melletti kis tó, mely egy régi sóbányára emlékeztetõ helyen keletkezett.A község nevét akkor nyerhette, amikor II. Géza magyar király a 12. század közepén a Homoród és a Nagy-Küküllõ felsõ völgyeit betelepítette. Az elsõ település nyomai valószínûleg az 1241. évi tatárdúlás idején semmisültek meg. Erre utal az is, hogy a Homoródvidék templomai mind a tatárjárás utáni korszak stílusában épültek. A falut oklevél 1333-ban említi elõször Sancto Martino alakban. Középkori Szent Márton temploma 13. századi eredetû lehetett, a 15. században gótikus stílusban lett átépítve 1888-ban bontották le. Egykori, hat védõtoronnyal megerõsített 1612 és 1636 között épített kerítõfalából egyedül a középkori eredetû, 1775-ben magasított és 1861-ben új toronysisakot kapott egykori kaputorony maradt meg a templom harangtornyaként. Kerítõfalának többi része erõsen romos. A falut 1613-ban tatár támadás érte, ezután épült a templom erõdfala, melyet 1625-ben megerõsítették, de a 18. század végére lepusztult állapotba került. Helyébe épült 1889-ben mai unitárius templom, amely a Nagy-Homoród völgyében emelkedõ magaslaton áll. 1910-ben 889, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerzõdésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1992-ben 601 lakosából 581 magyar, 13 cigány és 7 román volt. 

Látnivalók  

• Az unitárius templom 1889-ben épült, harangtornya a régi templom 17. századi kaputornyából maradt meg.
• Református temploma 1911-ben épült.
• A faluban áll a Homoród-mente legnagyobb kastély-kúria jellegû épülete, a mûemlék Biró kúria. A krónikákban már a középkor idején udvarházat említenek a helyén. Az évszázadok viharát kiállt, kõbõl és téglából, forró mésszel összerakott kúria alatt bolthajtásos pince van. Több szoba, köztük egy nagy ebédlõterem is található az épületben. A kúriát leányágon az Ugron család örökölte a XVIII. század második felében. Az õ idejükben, 1780-1790 közt nyerte el rokokó stílusát.
• A falutól délkeletre néhány házból álló kis telep, Bükkfalva áll, itt van a Biró család sírboltja.
• Az itt felszínre bukkanó sót már az õsember is ismerte.

Híres emberek  

• Itt született Homoródszentmártoni Biró Sámuel [[1]], az unitárius egyház elsõ fõgondnoka.
• Itt született Szentmártoni Bodó János 17. századi költõ.
• Itt született Kelemenné Zathureczky Berta írónõ.
• Itt született Molnár Jakab író.
• Itt született Zoltán Aladár zeneszerzõ.
• Itt született Román Viktor szobrászmûvész.

Bemutatkozó video:

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!